Sneakerness Budapest 2025

Az idei Sneakerness Budapest számunkra a váratlan dolgokról szólt. Az egyik meglepő dolog az volt, hogy néptánc került a rendezvény Culture Street-színpadára, méghozzá általunk, aminek nagyon örültünk! A másik váratlan dolog viszont már kevésbé esett jól.

– Szia! Egy programhoz keresem az együttműködésed – írta nekem dablty vagyis Trunk Tomi, miután belefutott az Azahriah-s videómba. Akkor még egy kicsit reménykedtem benne, hogy nem a Sneakerness-ről lesz szó, mert addig elég kevés idő volt hátra, ráadásul egy napra esett egy másik rendezvénnyel, viszont másrészről meg reméltem, hogy a Sneakerness-szel kapcsolatban keres, mert, ha igen, akkor az megint egy izgalmas projekt lesz a számunkra. Arról volt szó: a hangsúlynak pedig a streetwear (mint napjaink népviselete) és a néptánc keveredésére kellett kerülnie a mi esetünkben.

Miután átbeszéltük a részleteket, neki is láttam a koreográfiának, mert tényleg szorított az idő. Összeállítottam egy legényes és egy zene nélküli, cigánytánc alapú ritmus-koreográfiát. A kettőt a tánc kötötte össze: megállás nélkül mentünk át ugyanis a csapásba. Vagyis csak mentünk volna, mert a helyszínen, fellépés közben egyszer csak újraindult a zenénk a ritmus néhányadik másodperce után. Ez volt a másik váratlan dolog.

Egy ideig táncoltunk, aztán mivel a hangosító nem kapcsolt – és nem kapcsolta ki a zenét –, nekünk kellett megoldani a helyzetet a színpadon. A műsor után a kolléga sűrű boncsánatkérések közepette ecsetelte, hogy loopra volt állítva a lejátszója. Ez van. Néha – szerencsére nagyon ritkán – előfordul. Eddigi működésünk alatt ez volt a második (egyszer a világosító keverte össze a dolgokat az Eredet közben – az is egy érdekes sztori volt). Megoldottuk valahogy, a zene megállt, mi pedig csaptunk! Az előadás értékéből Tomiék és a közönség visszajelzése alapján nem vont le.

Sokan nem gondolnák, hogy mekkora összjáték kell egy-egy ilyen produkcióhoz. Nem csak a mozdulatok összehangolásáról, sokkal többről van itt szó, ami fel sem tűnne addig, amíg valaki – akár a háttérből – nem hibázik. Mindezek mellett viszont mi a tőlünk telhető lehető legtöbbet nyújtottuk: facsarodtak a lábkörök, gyűrtük a táncszőnyeget, csattogtak a csapások az MTK Sportparkban – pedig az utóbbitól egy kicsit tartottam, de végül kiderült, hogy hiába. A közönség élvezte: exkluzív produkció volt, a hiba ellenére is méltó a rendezvényhez, és rengetegen kameráztak, fényképeztek, mi pedig örültünk, hogy egy újabb közegbe hozhattuk el a néptáncot. És még hány helyre fogjuk elvinni! Folytatjuk! Hiba nincs, csak váratlan helyzet, amit meg kell oldani. 😉