fbpx
Lehetetlen nem létezik

Lehetetlen nem létezik

Lehetetlen nem létezik

hozzászólás

(A borítókép forrása: music.hu)

Volt egy nagy álmom. És az – nehogy elfeledkezzem róla – be-bekacsingatott az életembe.

Az első kacsintás 😉

Egyszer például a telefonom képernyőjén villant fel az egyik álomkép. Éppen Scriptnyelvek előadáson ültem az ELTE Informatikai Karán. Képben voltam a tárggyal (sőt, igen sokat foglalkoztam vele korábban, úgyhogy csak a kreditekért ütem ott, nem a tudásért), és – nem szép dolog, viszont – nem csak az előadásra figyeltem. De hát csak így jöhetett szembe a bejegyzés, amiben az Experidance hirdetett próbatáncot. Nagyon megörültem. Egyből tudtam, hogy el fogok menni! Mintha csak nekem célozták volna! Utolsó órám volt aznap: ahogy hazaértem, le is adtam a jelentkezésem. Ki kellett próbálnom! Azt nem tudtam, hogy az egyetem hogyan fog működni mellette, de úgy gondoltam, addig is sok mindent csináltam együtt (tizenéves koromban is jártam a tánc mellett zongorázni, karatézni és még gimnáziumba is 🤪 – és mindegyiket (verseny)eredményesen), szóval biztos össze lehet egyeztetni valahogy. Hát ezt akkor életemben először nem sikerült. Másodévesen ott hagytam a táncért az ELTÉ-t és az Eötvös Collegiumot is (igen, collegista voltam). De hát ez volt az egyik álmom (viszont nem a nagy, amiről fent beszéltem 😉), csak talán sosem mertem igazán bevallani. Befolyásolt mindenféle társadalmi meg családi nyomás. Pedig legbelül mindig is úgy gondoltam, sőt tisztában voltam vele, hogy a művészet az emberi teljesítmény csúcsa. Ennek ellenére is nehéz volt, viszont nem bírtam ki, hogy ne próbáljam ki, milyen hivatásos táncosnak lenni!

És nem bántam meg: egy évet töltöttem el ott, és életre szóló élményekkel gazdagodtam. Felléptünk például Havasi Balázs oldalán a Papp László Budapest Sportarénában több mint 12 000 néző előtt – ebből a show-ból való a bejegyzés borítóképe illetve az alábbi videó. Fantasztikus volt, de egy év után visszamentem az egyetemre elvarrni a szálakat, amiket anno csak úgy – se szó se beszéd – hagytam ott, és lediplomáztam.

Üzenet a lángokból 🕯️

Tizenéves korom óta arról álmodoztam, hogy egy nap majd táncegyüttest fogok vezetni, és nem is akármilyet! Olyant, akikkel minden igényt kielégítő előadásokat fogunk csinálni, amelyek több síkon értelmezhetők, de mindenképpen: szórakoztatnak és élményt nyújtanak. Mint például az Eredet. 😜

2018 végén aztán valahogy sorsszerűen megkaptam a Zalai Táncegyüttes vezetését, ám – hiába teljes embert kívánó feladat – az ottani fizetés nem volt elég ahhoz, hogy megéljek belőle, ezért „civil” állást is vállaltam mellette egy pár évig. Az első néhány műsor koreográfiája és dramaturgiája sokszor így, egy irodában, íróasztal mellett született.

Nem volt egyszerű időszak. Napi 8 óra munka teljesen más területen, utána egy táncegyüttes vezetése, ahol pedig a fenti volt a cél. De aztán 2020. november 1-jén az álmomban élő énem megint megkopogtatta a vállam. Átkopogott ide, ebbe a valóságba: „Hahó, te amúgy egészen véletlenül nem táncolni akarsz?”

Történt ugyanis, hogy éppen hazafelé tartottunk Laurával Budapestről – gyertyát gyújtottunk a Fiumei Úti Sírkertben néhai nagyapámért. Ahogy néztem a lángokba, tényleg azt éreztem, hogy talán egy kicsit sikerült kapcsolatba lépnem vele. Talán innen érkezett az üzenet – a lángok közül mint az Eredetben –, mert út közben, ahogy egyedül maradtam az autóban a gondolataimmal, jött a megvilágosodás valahonnan – talán Ő maga súgta és derített fényt rá:

– Te táncolni akarsz, akkor tedd azt!

– De hát mikor? – merült fel bennem a kérdés egyből.

– 8-tól 4-ig dolgozom, utána minden nap próbát tartok valamelyik csoportnak. Este már hulla vagyok. Valamikor a műsorokat is ki kell találni. Hova férne bele?

– Hát végül is éjfél után 8 óra eltelik a napból úgy, hogy semmit sem csinálok, csak alszom – minek az oda, nem igaz?

Már másnap mentem is reggel 6-ra a próbaterembe gyakorolni, amit azóta minden nap teszek, amikor nincs nagy hajtás. Ezekből az alkalmakból aztán elkezdtem feltölteni részleteket a közösségi médiára is, hogy a covid alatt ne maradjon hagyomány és néptánc nélkül az internet népe. Így lett mára TikTokon például már több mint 27 000 követőm.

Az álmaink a legfontosabbak! 🤩

Szépen lassan pedig a Kósart.-tal is ott tartunk, hogy havonta egy előadást tartunk – a következőt február 24-én a Kőrösi Kulturális Központban Budapesten –, és nemsokára azzá a társulattá válunk, amiről feljebb beszéltem. Nagyon izgalmas lesz! 🤗 Velünk tartasz? 😉

Az életben az a legfontosabb, hogy ha van egy álmod, tarts ki mellette, ne hallgass arra, aki szerint nem fog menni vagy mást kellene csinálnod, és ne ismerj lehetetlent! Különben is: a legjobb dolog megcáfolni azt, aki szerint valami lehetetlen. 😉

Innen jött a mától elérhető pulcsi ötlete:

Csapassuk!

hozzászólás

Kulisszából kulisszába

Kulisszából kulisszába

Kulisszából kulisszába

hozzászólás

– Ha beszélnem kell, még mindig képes vagyok izgulni – mondtam Gyulának a takarásban a Zalai Táncegyüttes évzáró gálaműsorán, amikor már az utolsó produkció ment a színpadon, mielőtt én következtem, hogy röviden összefoglaljam eddigi 5 évemet az együttes élén.

– Komolyan? – nézett rám mosolyogva.

– Ha táncolnom vagy zenélnem kell, az nem probléma, de ha beszélnem, azon tudok izgulni – és tényleg így van, pedig 2023 bővelkedett ilyen kihívásokban is. A nyár végén például Áts Feriként ugrottam be A Pál utcai fiúkba a kápolnásnyéki Csajághy Laura Szabadtéri Színpadon, ami egy énekes-szöveges szerep (megint: a tánccal nem volt gond 😉 főleg, hogy én koreografáltam 😜), ám életemben először csináltam ilyet. De: bejött. 😊

Ez pedig most egy kicsit személyesebb – nem csak a Kósart.-hoz kötődő – poszt a Kósart. Blogon,

2023-ra vissza-, 24-re pedig előretekintendő. Viszont akár lehetne egy ötéves visszaemlékezés is a társulat eddigi működésére, hiszen a kezdeteket az első Laurával közös produkciónktól, a „Még mindig hallom, ahogy fütyürel” c. koreográfiától számoljuk, amit visszanézve még mindig meghat a vége. 😢
Érdekes is, hogy kicsit több mint 5 év után sikerült felállítanunk az első önálló, 70 perces táncszínházi előadásunkat, az EREDET-et, amelyet most már Budapestre viszünk, a Kőrösi Kulturális Központba. Amelyre jegyek most még, a bejegyzés írása közben, kaphatók.
Úgy tűnik, öt év kellett ahhoz, hogy elérjek oda, amiről már régóta beszélek: hogy színpadon a mai embert érintő kérdésekre adjuk meg a hagyomány válaszát. Erről szól az EREDET, amely útkeresés a rengeteg inger között, amely folyamatosan ér minket, illetve az idén bemutatott Kósart.–Zalai Táncegyüttes koprodukció, a Kalotaszeg Zrt. is, amely vegyíti a modernt a hagyományos – folklór – előadásmóddal.
Az EREDET nagy utat járt be idáig, és töretlenül menetel előre. 2023-ban több céges rendezvényen (többek közt a Naste Baunál vagy a Rheinmetallnál) adtuk elő részletét osztatlan sikerrel 🥳, és hatalmas öröm, hogy 2024-ben pedig már az egészet játsszuk. A Kalotaszeg Zrt. még csak most indul ezen az úton. 😉
Apropó: úton való elindulás? Év végén megnyitottuk a Kósart. Shopot 🤩, amellyel szintén hatalmas terveink vannak. Már most érkeznek a megrendelések, így az is kiderült, hogy eddigi kedvenc pulóveretek a #folkdancer. Kíváncsiak vagyunk, ahogy bővül a kínálat, hogyan alakul ez. 🤗 Elindult még 2023-ban ezen kívül a Fonó Klub Zalaegerszeg is felnőtt kezdő néptáncoktatással, ahova bármikor lehet csatlakozni. 😉 A próbákat szombatonként 18-20 óra között tartjuk a Keresztury VMK-ban, a Zalai Táncegyüttes próbatermében, és a környéken egyedüliként nem színpadra dolgozunk: célunk, hogy a résztvevők megtanuljanak táncolni – saját örömükre, kikapcsolódásukra.
És amelyik útnak eleje van, annak vége is: 2023-ban 18 éves történetében először a néptánc kategória indulója nyert a Zegasztár TV-s tehetségkutatóban: a Zalai Táncegyüttes Egyesített Utánpótlás Csoportja. Nem kevés munka vezetett idáig, és a győzelem ugyan a verseny vége, a csoport útján azonban csak egy állomás – folytatjuk tehetséggondozó és -kutató munkánkat, a megye első számú néptáncegyüttesének élén.
2023 elején Ádámmal neveztünk a „Mesterek és tanítványok” pályázatra Legényes a gáton c. videónkkal, ám az eredményről ez idáig nem kaptunk értesítést, viszont tervezünk még hasonló megmozdulásokat. 😉 Szintén az év elejéhez tartozik a Hevesi Sándor Színház Kőműves Kelemen c. produkciója, amely nemcsak azért érdekes, mert a koreográfiájáért feleltem, hanem a társulat 3 táncosa is szerepelt benne: Bolla Dávid, Nárai Dominik és Táncos Kristóf.
És röviden az út, ami idáig vezetett:
2018
Még mindig hallom, ahogy fütyürel
2019

Keresztútról jövék

  • Első műsorom a Zalai Táncegyüttesnél
2019

Por és hamu

  • Első évzáró gálaműsorom új bemutatója
2020

Hasonmások

  • Első koreografálásom a Kvártélyházban, ahol másodmagunkkal szerepeltünk is
2021

Tisztelet a hősöknek!

  • Formabontó videóklip nemzeti ünnepünk előtt tisztelegve
2021

A Pál utcai fiúk

  • Koreográfia és táncosok a Kvártélyház Szabadtéri Színháznak
2021

István, a király

  • Koreográfia és tánckar – a Keresztury VMK és Zalaegerszeg város produkciója
2021

Tündérfonat

  • Igaz mesék egy mezőségi fonóból – egyórás folklórműsor a Zalai Táncegyüttesnek
2022
Meseautó

  • Koreográfia a Kvártélyház Szabadtéri Színháznak
2022

Székelyek

  • Egyórás folklórműsor a Zalai Táncegyüttesnek
2023
Ájlávjú

  • Koreográfia a Kvártélyház Szabadtéri Színháznak

A többit pedig tudjátok.

Töltsük együtt 2024-et is! 🫶

hozzászólás