Hogy mire tanít a néptánc? Hálára, alázatra és elődeink tiszteletére, amiről a TEDxNagykanizsán beszéltem, de mindezen kívül például arra is, hogy hogyan kell célokat elérni az életben.

Az egész ott kezdődik, hogy először tisztán kell látnunk azt, amit el szeretnénk érni. Enélkül nem megy. „Képesnek” kell lennünk rá – ahogy a magyar nyelv nagyon találóan kifejezi – vagyis kell, hogy legyen róla „képünk”. Mindegy, hogy a célunk éppen egy figura megtanulása egy archiv felvételről vagy pedig egy előadásmódbéli minőség elsajátítása, amit valaki mástól lestünk el. A lényeg, hogy lássuk magunk előtt.

Ha ez megvan, akkor jön el a megvalósítás ideje. A célra összpontosítva kell gyűrnünk és gyakorolnunk. Itt pedig a lényeg a célra való összpontosítás: semmi sem terelheti el a figyelmünket. Semminek sem engedhetjük meg ezt. Se annak, hogy éppen a gyakorlás pillanatában hol tartunk – hiszen az elején nyilván nem fogunk ott tartani, ahol szeretnénk, ezért is tűztük ki a célt. 😉 Se annak, hogy hányszor nem sikerült előtte, se annak, hogy más hol tart abban a kérdésben (hozzánk képest). Szóval tényleg semminek: csak a célra szabad figyelnünk. A tapasztalat pedig az, hogy a legtöbb ember itt botlik el… olykor közbeszól az ego: „nekem ez nem megy?” – Dehogynem, csak ezzel foglalkozol, ahelyett, hogy megpróbálnád még egyszer, még jobban odafigyelve (a célra)… olykor elvesznek a múltban: „már tizedszerre csinálom, és még mindig nem megy” – Hát persze, mert ilyen hülye nyilvántartást vezetsz a kudarcaidról, amikor számolhatnád azt is, hányszor jött össze…

„Jó pap is holtig tanul” – tartja a közmondás, és a néptánc éppen erről szól. Olyan néptánckincs maradt ránk hagyatékul, amelynek teljes elsajátításához egy élet is kevés. Folyamatos feladatunk a figurák tökéletesítése: minden mozdulattal meg kell haladnunk saját magunkat és önmagunk egy jobb változatává kell válnunk. – Már ha kellő alázattal és odaadással csináljuk. Ehhez persze az elején nem árt egy jó mester, aki olykor kimozdít bennünket a komfortzónánkból és kitágítja a látómezőnket, no és egy kevés belső motiváció – enélkül szintén nem megy.

Meg kell találnunk a saját „miért”-ünket, ahogy Simon Sinek fogalmaz. Mi az, ami rávesz bennünket, hogy újra és újra, akármikor – akár vasárnap is, akár reggelente 6-kor – ott legyünk a próbateremben, és gyakoroljunk és elfáradjunk? Még akkor is, ha amúgy már fáradtak vagyunk… még akkor is, ha rossz a napunk… még akkor is, ha éppen nem lenne kedvünk… még akkor is, ha már egy nagyon húzós hét áll mögöttünk… mi az, ami bevisz bennünket a próbaterembe ilyenkor is?

A Kósarttal ezen a héten úgy jött ki a lépés, hogy vasárnap is kellett próbálnunk, mert fontos előadásokra készülünk: a jövő héten céges rendezvényen adunk műsort, nemsokára pedig új városban debütál az EREDET! De szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akik akár vasárnap is teljes erőbedobással és maximális odaadással dolgoznak, és együtt haladhatunk egy közös cél felé. ❤️ No persze ez nem is lehet másképp, hiszen ők is néptáncosok. 😜

Ha Te sem szeretnél kimaradni, akkor vagy kezdj el néptáncolni mielőbb 😜 (vagy ha inkább gyermeked számára lenne hasznos, írasd be őt) vagy úgy is körünkben tudhatod magad, ha feliratkozol a hírlevelünkre, és így elsők között értesülhetsz újdonságainkról!